Fülszöveg:

'In ​​England everything is typical. If your train is late, it is typical. If there are no seats on the upper deck of a bus, it is typical. If it starts to rain at five o'clock just before you leave work, it is typical.'

'The English do not like to be wished „Have a nice day”, because to them it sounds like a command. They think, Who the hell do you think you are to order me to have a nice day?'

Ten years ago, Angela Kiss arrived in the UK without a word of English. All she brought with her was a small bag, a sense of adventure, a desire to work and a copy of George Mikes' classic 1940s' humour book about the peculiarities of the British, How to be an Alien.

Through every dodgy flat share, low-paid waitressing job, awkward date and office mishap, Angela held tight to George's wit and wisdom. With his help she began to understand how to live amongst the English – with their eccentricity, spirit and singing train drivers – and fell in love with a land rich in green spaces, pubs and puddings.

A wry, often affectionate view on the English, and how to navigate our national personality.

Értékelés:

Ez az a könyv, ami nem tudom, hogy talált rám, de a címe miatt muszáj volt belelapoznom. Az első 5 oldalával pedig megvett engem kilóra. Mivel nem sok könyvet olvastam eddig angolul, ezért nagy előnye volt, hogy egyszerű nyelvezete van (kb 2 szónak néztem utána a 190 oldala alatt), de ami a legjobb volt, hogy minden egyes oldalon felnevettem valamin. Repült a kívánságlistámra és nemrég megkaptam ajándékba, úgyhogy gyorsan fel is faltam.

Na most, az első és legfontosabb tippem a könyv olvasásához, hogy ezt NE tegyétek. Én tudatlan fejjel nekiálltam és elolvastam egyben elég hamar, ez pedig óriási hibának bizonyult. Egy-két fejezetenként szabad haladni, szépen beosztva. Mintha egy doboz nagyon drága bonbon lenne, amit nincs szíved egyszerre megenni, pedig annyiranagyonfinom. Az elején folyton nevettem, jelölgettem a kedvenc részeimet, volt, hogy csak egy nagy lapot beraktam, mert 3 oldalas volt amit kiemeltem volna. Aztán már csak úgy olvastam. Ugyanolyan jó volt később is, mégsem váltott ki akkor már belőlem semmit. Talán megszoktam a stílust, talán ellaposodott a végére. Mindenesetre azt ajánlom, akármilyen jó is a fejezet, amit olvastál, rakd el kicsit későbbre, hogy a következő is annyira tetsszen. (Ebben leginkább Randall Munroe: Mi lenne, ha? című könyvére emlékeztetett, ami szintén nagyon jó, de csak szüneteltetve emészthető.)

English Humour resembles the Loch Ness Monster in that both are famous but there is a strong suspicion that neither of them exist. Here the similarity ends: the Loch Ness Monster seems to be a gentle beast and harms no one; English Humour is cruel.

A könyvet egyébként egy magyar írónő írta, aki 10 éve költözött ki Londonba. Itthon 3 könyve jelent meg amikről eddig nem is hallottam, ezeket viszont egyelőre nem merem elkezdeni. Ez pont azért tetszett, mert nem egy történetet mesélt el, hanem a külföldi tapasztalatait az angolok szokásairól, humoráról, érzelemnyilvánításairól, élethez való hozzáállásukról. Nem jártam még Angliában, úgyhogy csak korábbi könyves és filmes előismereteimre alapozva nem a "vicces, mert igaz" félén volt vicces (bár ott is ilyennek ismertem meg őket), hanem csak szimplán tetszett a humora és érdekesnek találtam a megfigyeléseit.

He went to the kitchen, put the kettle on and asked me: 'Would you like some tea?'
I said: 'No.'
Well, the only reason I just said 'No' was because, at that time, I did not know this is how most divorces in England begin and how most of the English riots, revolutions and wars start:

- Would you like some tea?
- No.

So, if I can give you a lifetime advice, be always exceptionally careful with tea.
Tea is the most dangerous thing in England.

El tudom képzelni, hogy egy idő után valakinek már sértő lesz a sok angolozás, hogy ne általánosítsunk annyira, és stb., de szerintem ha nem veszed komolyan, akkor nagyon jól lehet rajta szórakozni. Emellett rengeteg önirónia is van benne, sokszor a magyarokkal hasonlítja össze az angol szokásokat, ezeket szintén élveztem. A himnuszunktól kezdve a pesszimizmuson át sok minden terítékre kerül, de ezt sem éreztem bántónak.

Hungarian fairy tales end with '...és boldogan éltek, amíg meg nem haltak', in English: '...and they lived happily until they died'. As you see there is no eternal happinessfor Hungarians. Death will definitely come and destroy our happiness. Maybe reincarnation would be an option but unfortunately we don't believe in that.

 Összességében én nagyon élveztem, ajánlom mindenkinek, aki valami könnyűre és viccesre vágyik cselekmény nélkül és gyakorolna egy kicsit angolul (több, mint 4 éve nyelvvizsgáztam középszinten, azóta nem angoloztam szinte semmit, úgyhogy szerintem könnyen érthető annak, aki iskolában angolul tanult). Aki meg volt/van/lesz Angliában, annak kötelező! ;)

Kezdetben vala az alma. Azután a baleset, a szörnyű, bénító sérülés és a kórház. Evening Spiker alig nyeri vissza az eszméletét, amikor egy furcsa fiú már ki is viszi a kórházból, és sietve az édesanyja kutatóintézetébe, a Spiker Biotechnológiai Gyógyszergyárba szállítja. Itt Eve-nek más dolga sincs, minthogy gyógyuljon, és elviselje a kísérteties elszigeteltségét, amelyet csak uralkodó természetű anyja, egy furcsa orvoscsapat és az ideszállításában közreműködő titokzatos fiú szakít meg időről időre.

Amikor Eve már azt hiszi, biztosan meghal – bár nem éppen a sérüléseitől, hanem az unalomtól – anyja különleges feladatot bíz rá: meg kell terveznie a tökéletes fiút.

Eve egy az emberi genetika oktatására kifejlesztett lenyűgözően aprólékos szimuláció segítségével nekiáll, hogy tetőtől talpig megtervezzen egy fiút: a szemét, a haját, az izmait, sőt még az agyát és a lehetséges személyiségjegyeit is. Éva megtervezi Ádámot aki maga lesz a tökély, a tökéletes emberpéldány, a tökéletes pár… vagy mégse?

Értékelés:

Ez nagyon kevés volt szerintem. Az alapötlet miatt megjelenése óta el akartam olvasni, de az alacsony molyos százalék miatt nem éreztem úgy, hogy meg kell vennem, úgyhogy vártam. Idén pedig elcseréltem és neki is álltam. Ilyenkor általában fogom a fejem, hogy mégis hogy halogathattam eddig, mikor éreztem, hogy jó – na itt nem ez történt. Itt azt a kevés időt is sajnáltam végül rá, amit eltöltöttem vele. 250 oldal úgy tagolva, hogy mivel minden fejezet új oldalon kezdődik, több, mint fél oldalak röppenek el csak úgy a semmivel a fejezetek végén. Az elején pedig az oldal felénél kezdődik a szöveg (mert egy fél oldalt foglal el az „n. fejezet” felirat). Ez persze megadja a könnyen és gyorsan olvashatóság illúzióját, de ez a fő problémája miatt nagyon zavart. Ez pedig a kidolgozatlansága, átgondolatlansága. Inkább írtak volna még az üres helyekre

Se a karakterek, se a történet, se a téma maga nincs kifejtve, a szereplőket így szinte lehetetlen megkedvelni, vagy legalább izgulni értük, van egy okos(kodó) lány és egy árva, szürke fiú (mert senki nem veszi észre mit ügyködik – ne már). A történetre meg nagyon pipa vagyok, ez nagy betűs SEMMI volt, foglalkozhatott volna azzal, amiről a fülszöveg sejteti, olvashattunk volna kicsit a biotechnológia etikai kérdéseiről (kicsit azért bővebben a „játsszunk/ne játsszunk Istent” témában, vagy túllépve rajta, az állandó, szó szerinti ismételgetés helyett), de nem. Egy halál unalmas mellékszereplőnek a lecsúszott barátját próbáljuk megmenteni a hülyeségétől, aminek semmi köze semmihez, a könyv legalább felében. A legjobb pedig, hogy az izgalmas végkifejletet is megszakították vele, hogy hagyjanak mindent a csudába, most megint vele kell foglalkozni. Itt viszont függőben hagyják mi történik majd vele és folytatódik tovább a cselekmény…és végül annyira összecsapottra sikerült az egész, hogy meg sem tudjuk mi történt ezzel a sráccal. Hogy miért? Mert egyáltalán nem érdekes? Ez igaz. De akkor mi a francért szólt róla majdnem az egész könyv?? Ha még az írókat sem érdekelte, hogy mi történt vele (nem úgy függő, hogy a folytatásra asszociáljunk), akkor most ez hogy van?

Ami pedig még iszonyatosan zavart az elejétől, az Solo szemszöge, igaz, a könyv végére fejlődött kicsit. Olyan béna szavakat adtak a szájába, amin látszik, hogy azt gondolták menő, és a „fiatalok stílusa” (pl:"Taposs bele, haver!", megakirály, állat). Hát nem. De hogy ezek mellett a környezet leírása milyen fennkölt és magasztos :D Olyan éles kontraszt van a kettő beszédstílus között, hogy erre muszáj megmutatnom a kedvencem:

Az egyik fejezetben:

Néha arról ábrándozom, milyen menő lenne szörfdeszkával lecsúszni a kábelen. Persze tuti, hogy óriásit zuhannék és szörnyethalnék. De előtte megakirály volna!

A következőben: 

A komplexum három masszív oszlop köré épült, amelyekben több lift is van. A közöttük lévő területet egyfajta zikkuratszerű teraszos építmény foglalja el, amelyen tisztások, egész emeletet beborító kertek, homokos röplabdapályák találhatók, és egy medence is helyet kapott.

Hogy Solósan fejezzem ki magam: ez szerintem totál ultragáz. De ő legalább nem volt olyan tenyérbemászó, mint Evening, aki azért nem járt 2 fiúval (nem egyszerre, hanem külön-külön), mert egyik neve se tetszett neki. Ennyi. Szerintem örülhetnek azok a fiúk, hogy a nevük megmentette őket ettől az elkényeztetett csitritől. Akit próbáltak okosként eladni, de mivel nem vette észre azt a hihetetlenül szembeötlő dolgot, amit, és semmilyen helyzetre nem tudott a megfelelően reagálni, ezért igencsak buta benyomást keltett.

Összességében nem jó ez a könyv, ha nem ebben a témában lenne, hanem maradt volna egyszerű tinidrámának, minden biotechnológiát mellőzve, akkor is maximum egy középszerű könyv lenne. Így viszont nem tudom, hogy mi.

Love Sucks and Then You Die (Éva és Ádám 0.5)

 Fülszöveg:

In this short-story prequel to Katherine Applegate and Michael Grant’s Eve and Adam, fifteen-year-old E.V. (Evening) doesn’t know where she fits in to the universe. After a particularly disastrous school dance experience, she’s begins to wonder if she fits in at all. She did bloody the school heartthrob’s nose and all because he tried to kiss her. Having been accused of being a „frigid bitch,” E.V. begins to question her place in the cosmic world of relationships and dating to little avail; her CEO mother is emotionally unavailable, her dad is dead, and her best friend thinks true love exists in the back seat of a used Honda. But then E.V. spots someone, a blip on her otherwise indifferent radar that suggests there just might be someone out there for her . . .

Értékelés:

Uhh..Nem segített rajta a "kiegészítés". Elolvastam, mert ingyenes az Amazonon, és rövid. Mármint eszméletlenül rövid. 34 oldalas, ebből kb. 12 oldal maga a novella, a többi az Éva és Ádám eleje. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ez mennyire felháborított :D Bár persze, ha szólt volna valamiről, akkor kevésbé bántó a dolog, de természetesen erről szó sincs. Eve egy délelőttjébe nyerünk bepillantást, ami egy kicsit sem lényeges/érdekes/mozgalmas, de mit is vártam.

A történet: Evening reggel felkel, és egy email várja a felháborodott Bobtól, akinek előző este betörte az orrát, mert az meg akarta csókolni. Ezután drága Eveningünk órákig szenved, hogy egyedül fog meghalni, mert micsoda tragédia, hogy még nem csókolózott, pedig már 15 éves. Persze aki meg akarta csókolni, annak meg betörte az orrát, de ez lényegtelen. Először az anyukájának sírja el a bánatát, aki a gonosz szörnyeteg, akinek nincsenek érzelmei, ezért félvállról veszi Eve hisztijét. Ő volt a kedvencem most :D

Terra: "Pfft. You're only seventeen."

Evening: "Fifteen."

Evening: "Aislin says I'm too much of a perfectionist about guys"

...

Terra: "Aislin will happily bed any carbon life form with a credit card."

 Szóval miatta volt olvasható, borzasztó anyaként van lefestve (ez ugye az Éva és Ádám előtt történik), aki a férje halálának évfordulójára sem emlékszik. Amikor pedig Eve felhívja rá a figyelmét, kiviharzik a szobából.

Már nincs kinek nyafognia, ezért előkerül Aislin, akinek újból rázendít, hogy rengeteg macskája lesz, akik felfalják majd, ha meghal egyedül, és hogy tényleg olyan válogatós-e a fiúk terén, hogy ezt a sorsot érdemli. Komolyan, összesen 12 oldal, mégis elegem volt már belőle. De még ezután jön a NAGY FORDULAT, amiért írták, gondolom. Aislin elviszi Eveninget a temetőbe, hogy meglátogassa az apukája sírját. És a temetőben észrevesz egy *dobpergés* FIÚT, aki egy kicsit arrébb két sírra tesz virágot, aztán már el is tűnt. Látta Solót!!! Woah. És vége

Úgyhogy a rövid, hiányos, összecsapott Éva és Ádámot még megfejelték 12 oldal előzménytörténettel, aminek semmi értelme és jelentősége nincs. Persze értem, micsoda utalás, hogy ugyanakkor van a haláluk évfordulója, dehát ez a 12. oldalon történik meg a 12-ből! Úgyhogy akinek kevés volt a regényben Evening, és szívesen olvasna még arról, hogy neki csak a tökéletes jöhet szóba, vagy hogy 15 évesen még nem csókolózott, úgyhogy magányosan kell meghalnia, annak kellemes kávészünetnek és nyelvgyakorlásnak jó lesz, egyébként nem ajánlom, csak feltépi a régi sebeket, amiket az Éva és Ádám ejtett.