Fülszöveg:

A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

Előszó:

 Utálom a vámpírokat. A vámpír-őrület annak idején elkerült, olvastam a Twilightot, de nem rajongtam érte, csak érdekelt, hogy miért olyan nagy szám (nővérem teljesen meg volt érte veszve). Leginkább a vértől undorodom, az pedig, hogy vérszívás, nálam kicsapja a biztosítékot. Pont ezért az Alkonyat még elment egynek, mert ott vegavámpírok voltak, azzal meg még megbirkóztam. Aztán valami csoda folytán megnéztem a Vámpírakadémia filmet, amin elég jól szórakoztam, úgyhogy felmerült, hogy akár még a könyv is tetszene (főleg, hogy elég magas százalékon áll Molyon).

Itt jött az igazán nehéz rész: beszerezni a könyveket. Az a helyzet, hogy évek óta nem kapható a 2. és 3. rész SEHOL, se kiadónál, se boltokban (nem is értem amúgy miért pont ez a két rész a hiánycikk :D). Néha feltűnik aukciós oldalakon, de azok rendszerint rendkívül drágák. Úgyhogy szerintem érdemes inkább Facebook eladó könyves csoportban lesben állni, hátha valaki eladja (legtöbbször nem tudják milyen érték van náluk, és piszok olcsón eladják - láttam 800 forintért is). Amíg kerestem őket, folyamatosan figyeltem a frissen feltett könyveket. Még így is legalább 2-t elvittek az orrom előtt. De végül sikerrel jártam, és bár elég megviselt állapotban, de megszereztem a Dermesztő ölelést, utána pedig A halál csókját. Csak ezután kezdtem neki az első résznek, nehogy függővéggel hoppon maradjak, mert nem kapható, csak a 4., 5., 6. rész.

Értékelés:

Vámpírok ide vagy oda, ez a könyv oltári jó. Bár az alapsztorit a film miatt ismertem, nem volt zavaró egy kicsit sem, bár gondolom még többet ad, ha meglepődök a fejleményeken. Ez is csak azt jelzi, mennyire jó, hiszen fordulatok nélkül is csak úgy faltam a lapokat, leginkább a főhősnő és a humora miatt. Utoljára a Hex Hall volt, ami ennyire szórakoztatott, ott imádtam Sophie humorát, de az elég összecsapott történet lett a végére. A Vámpírakadémiában pedig megvan minden, ami nekem a Hex Hallból hiányzott, ráadásul Rose humora nem a szarkazmusban merült ki.

Először is a könyv nem csupa móka és kacagás, mégis szórakoztató és vicces marad mellette. Elvégre meghalnak körülöttük dolgok, megalázzák, kiközösítik őket - ezt pedig nem lehet egy vállrándítással és egy poénnal feldolgozni. Szerencsére Rose nem mindig ezt teszi, képes komolyan venni egy problémát és annak megfelelően cselekedni (persze őrzőnek tanul, szóval gondolom ez elvárás). A Lissával való köteléke pedig ezt még inkább megerősíti, mert képes azt érezni, amit Lissa (plusz a fejébe is lát).

Ötéveseket arra kényszeríteni, hogy Vaszilisza Dragomir és Rosemarie Hathaway nevét kibetűzzék, az több mint kegyetlenség, és mi – pontosabban én – ennek megfelelően reagáltunk. Hozzávágtam a könyvet a tanítónkhoz, és fasiszta gazembernek neveztem. Fogalmam sem volt, mit jelentenek azok a szavak, de azt pontosan tudtam, hogyan kell egy mozgó célpontot eltalálni.

Másrészt Rose nem csak főszereplő, ő a főhősnő is. Nem csak egy humoros lány, akivel megtörténnek, amiről olvasunk, és nem értjük, miért pont ő a középpont, hiszen nem is igazán csinál semmit. Rose egy igazi harcos, egy őrző. Arra tette fel az életét, hogy a morákat, konkrétan pedig Lissát védelmezze a strigákkal szemben. Bármikor feláldozná magát a barátnőjéért és morájáért, ami nem csak az epikus elédvetemmagamhalőnek esetben igaz, hanem teljesen hétköznapi helyzetekben is. Például ahhoz, hogy Lissa nem bukjon le, hogy bűbájt alkalmaz más morán, Rose azt hazudja, ő verte szét az egyik szobát, és hasonlók, emiatt mindenki balhésnak hiszi, és örök szobafogságra van ítélve, plusz a következő szabályszegésért kicsapják az iskolából. Emellett ő a saját sorsának kovácsa, nem sodródik az árral, hanem tesz azért, amit el akar érni, és amit jónak lát. Kemény, belevaló, vicces és intelligens, imádom :) Ja és borzasztóan élveztem a flörtölgetéseit :D

Lissáról annyi jót már nem tudok elmondani, ő végig távol állt tőlem, valahogy nem tudtam megérteni a reakcióit, és végig olyan hisztis benyomást keltett. Mindig úgy éreztem, hogy neki csak az áldozat szerep jutott, és emellett már nem kapott helyet a személyisége. Egyetlen vicces mondata volt, az viszont nagyon tetszett:

Amikor befejeztem, Lissa megdörzsölte a szemét, és egy kicsit elkente a sminkjét. Erőtlenül elmosolyodott.
– Nem is tudom, mi a hihetetlenebb, azok a dolgok, amiket elmondtál, vagy az, hogy te konkrétan elolvastál egy könyvet, hogy mindezt megtudd.
Elvigyorodtam, megkönnyebbülve azon, hogy poénkodik.
– Hé, én igenis tudok olvasni!
– Tudom, hogy tudsz. És azt is tudom, hogy egy egész év kellett neked A Da Vinci-kód kiolvasásához – nevetett Lissa.

Ezenkívül nem igazán jutott "szerep" neki Rose mellett, aki a hátán vitte az egészet, pedig a kötelék miatt azt hittem, hogy kiegyensúlyozottabb lesz a dolog. Remélem, a következőkben Lissa is kibontja a szárnyait és megvillantja a személyiségét, mert ebben inkább csak szerepet játszott és nem hagyta magát megkedvelni.

Dmitrijt (annyira úgy képzeltem el őt, mint az Anasztázia mesében! :D) imádtam, Christophert szintén, bár neki kevesebb szerep jutott (ami remélem a továbbiakban szintén változik), úgyhogy fiúk terén is kimagaslóan jó volt a könyv. Egyre ritkábban habarodok bele könyvbeli álompasikba, már hiányzott, örülök, hogy ismét sikerült (bocsi drágám ♥♥♥).

– Akkor most válaszolj a következőre: tételezzük fel, hogy sikerül ismét elrabolnod őt, és eljuttatnod egy bevásárlóközpontba. Mialatt ott vagytok, megtámad egy striga. Mit teszel?
– Attól függ, melyik boltban vagyunk.

Meglepő módon nem zavart a vér sem, úgy tudtam élvezni a könyvet, hogy nem felejtettem el, hogy vámpírokról van szó. Tetszett a morák/strigák/dampyrok világa, bízom benne, hogy a többi részben még többet megtudunk majd róla, szerintem első könyvnek bőven elég információ van benne, a világuk szépen ki van dolgozva. Persze pont annyira, hogy tovább kelljen olvasnod a sorozatot :)

Úgyhogy a gyalázatosan csúnya borítói ellenére (bár az elsőé még egészen tűrhető) mindenkit arra biztatok, hogy olvassa el, mert megéri, nagyon jó ifjúsági fantasy, vámpíros, igen, de kitérdekel :) Humoros, fordulatos, vagány (akkor is, ha nem használja már senki ezt a szót, Rose akkor is vagány :D). Kedvencemnek tartom a Hex Hall sorozatot is, de a Vámpírakadémiához képest ő csak a kistestvér, aki reméli, hogy egyszer majd olyan lesz, mint a nagyobbik.